Rím for You!

Figyelj jól, hogy mit mesélek,
Nálunk otthon törpik élnek.
Van belöle kék meg sárga
Összevissza a lakásba

Reggel mikor felébredek
Körbeugrál sok törp-gyerek
Estére már álmos leszek,
S velem alszik a törpsereg

Az én pónim csodaszép
Hajában masni az ék.
Arca mindig mosolyog,
Ha látja, hogy ott vagyok.
Nyargal mezön, s réteken,
Felhökön és kék egen,
Teste kecses, csillogó
Rózsaszínü póniló

Kis konyhámban teszek-veszek
Sütit sütök, levest merek
Úgy csinálok mint a nagyok
Pedig én még kicsi vagyok

Vendégsereg, ha érkezik
Én viszek majd teát nekik
Kis csészékbe beletöltöm
Vigyázok, ki ne ömöljön

Mire a Nap este lemegye
Elfáradok, álmos leszek
Fürdés után, zsupsz az ágyba
Jóéjszakát kis konyhácska

Egyszer egy piciny rigóka
rálelt egy apró dióra.
Csöppnyi csőrébe vette,
kicsiny fészkébe cipelte.

Dió héjja nagyon kemény,
hogy feltörje nincsen remény.
Magot nem talál a réten.
Éhezni fog egész télen?

Hogyha ezt a rigót látod,
remélem, hogy megsajnálod.
Viszel neki dióbelet,
ne koplalja át a telet.

Cimmeria (Robert E Howard)

Emlékszem
A sötét fák, a sötét dombok leplező lejtőire;
A szürke felhők ólomszerű örökkévaló ívere;
Sötét áramlások, mik hang nélkül folytak
Magányos szelek szorosban suttogtak.

Távolban a táj menetel, domb a dombokon,
Lejtő lejtőn túl mind mogorva fákkal sötét,
Hol sovány földünk elterült.
Ha rögös csúcsot mászva lebámult árnyékos szeme
Látott ugyan, de csak dombokat, a végtelent,
Lejtőt lejtőn túl, mely olyan mind mint önönmagam.

Baljós, komor és zord föld volt ez
Szél és felhő csupán, mit sápadt nap kergetett
Csupasz faágak, árvállón csörögnek
És sötét erdőségek, mik mindenen rágódnak
Sosem világosította meg őket a nap gyenge fénye
Mely zömök emberekből vet sötét árnyékokat;
Cimmeria, Sötétség és Éjszaka földje.

Ez mint a régbe s távolba veszett
Elfeledtem már, ahogy ember nevezett
Álmomból balta és kova-dárda ébresztett,
És a vadászatok és háborúk árnya. Visszavágyom én
annak a sötét földnek ősi nyugalmába;
Azok a felhők, miket dombokon halomba raktak,
Az örök fák sötétségben hagynak.
Cimmeria, Sötétség és Éjszaka földje.

Lelkem mely árnyékos dombokból született,
Felhőkre, szelekre és árnyszellemekbe,
Hány halál fog arra szolgálni, hogy végre eltörjön
Ez az örökség, ami betakar engem, a szürkeség
és a szellemek? Átkutatom a szívemet és megtalálom
Cimmeriát, a Sötétség és Éjszaka földjét.

Nem tudom meddig tart még a nap
Melóban ülve várom a nyarat
Pihenni kellene, hűsölni veletek
Utána ülhetek munkában eleget

Nem jutott eszembe
ma rendes versike.
Így kerülhetett
ez a vers be ide.

Ha sötétben jársz

Ha árnyak közt élsz, mint Én,
érezni fogod a holtak dalát.
Susogva súgják füledbe,
hogyan éld túl, érezd át.

Ha árnyékban jársz, hiába figyelsz.
Hasztalan edzett ezernyi harc,
a sötétség nekem dolgozik.
Pillanat, és töröm bordádba vág.

Te vagy a préda és Én a vadász.
Érzem már húsod melegét.
Csak megdermedsz és ledöbbensz,
ahogy hang nélkül elér a vég.

Csak egy mozdulat,
melyet védeni nem lehet.
Neked a vég, de nekem élvezet,
ahogy kimetszem szívedet.

Az angol változat

If you have been to darkness

If you live between shades, than I,
you will feel the song of the die.
It is whispered in your ear whispering,
how survive it, feel it, enjoy it.

You are listening vain if you have been to a shade.
Thousands of fight being trained vain,
the darkness works for me.
Moment, and I break it cuts into your heart.

You are the prey and I'm the hunter.
I feel the warmth of your meat.
You are numbed simply and realize,
the end gets away without a noise.

Only a move,
that defending may not be him.
For you the end, but for me delight,
prune your heart.